Liptai Claudia: Angéla, amikor először megláttalak a Megasztárban, az jutott eszembe, hogy: "a jó bolond". Az a bolond, akin látszik, hogy imádja az életet, hogy harapja ezerrel. Merd azt mondani, hogy ez nem így van…

Póka Angéla: Persze, hiszen egy ajándék az élet.

Liptai Claudia: Szóval egy bohóc. Egy olyan bohóc, aki mindent harap. Nőkben ritkaság az ilyen: van humorod saját magadhoz…

Póka Angéla: Már csak ezért is érdemes volt eljönni a Megasztárba. Ezt is most hallom először, vagyis Presser Gábortól hallottam, hogy észrevették a humoromat. Köszönöm!

Liptai Claudia: De ez nagyon nehéz, nem? Humort csempészni a zenébe. Péter, te például azt mondtad, először voltál színpadon. De ezt nem akarom elhinni neked…

Puskás Péter: Tényleg. Na jó, egyszer voltam színpadon a suliban, amikor egy előadást csináltunk elsősként. De az prózai volt, vagyis nem sokat daloltam benne. És elég rossz is volt. Így hát ne is beszéljünk róla!

Liptai Claudia: Einsteint ugye megvágták fizikából. Benneteket szerettek az énektanárok? Mert általában nem díjazzák, ha valaki egyéniség…

Póka Angéla: Nekem soha nem volt személyes hangképző tanárom. Mindig is kórusokban énekeltem, emberekkel dolgoztam együtt. Nekem ez a legnagyobb dilemma: egyedül állni a színpadon, és mutogatni magam. Szerintem ebben a világban nem lehet egyedül megfelelni. Emberekkel kell együtt dolgozni, és a Megasztár stábja által nyújtott csapatmunka egész egyszerűen példamutató.

Liptai Claudia: És hogy látja mindezt egy bölcsész? Mit mondtak az osztálytársak? Ciki a Megasztárban énekelni, kivívni a népszerűséget, és aztán lányok gyűrűjében tetszelegni?

Puskás Péter: Persze, hiszen a bölcsészekben van egyfajta sznobizmus. De egyelőre nagyon élvezik, sőt, helyettem aratják le a sikert! Mindenki kinevezte magát: "Én a Puskás Peti menedzsere vagyok!" alapon. De örülök, hogy nagyon élvezik, mert azt hittem, irigykedés lesz, ám pont az ellenkezője történik!